Gellért fürdő ide, termálfürdő oda én itt ugyan le nem merném vetni a ruháimat. Sőt, ahogyan körülnézek ebben a díszes helyiségben inkább azon röstelkedem, hogy nem kötöttem nyakkendőt mielőtt ide indultam. Szerencsére, már zárás után hagyott itt magamra a kísérőm, így tanúk nélkül táthatom a számat, amíg a fényképezőgépem „felveszi” a fürdő páráját. Aztán elkezdenék dolgozni, de azt sem tudom, honnan fussak neki. Hiányozhattam az iskolából, amikor elvarázsolt kastélyt kellett fényképezni, ami ráadásul fürdő. Így most inkább szidom ezt a szecessziós remeklést, hogy este nyolc után ennyire bonyolult fogalmazványra kényszerít egy szál Canonnal. Nem, mintha komoly lámpaparkkal egyszerű lenne egy fénylő, színes, vizes kerámiával bélelt helyiséget bevilágítani, de túl egy Zsolnay albumon mégiscsak számíthattam volna rá, hogy ez az ember okozhat még meglepetéseket nekem. Hogy ki ez az ember? Hát művész, feltaláló és gyárigazgató egy személyben. Igaz, ő élete végéig csak fazekasmesternek hívatta magát, nem érezte úgy, hogy szüksége lenne másfajta titulusra. Pedig maga is festőművésznek készült, de apja kérésére átvette a családi manufaktúrát. Ettől kezdve nem várt rá más, csak a szakadatlan munka. Elsőként érkezett reggelente, hogy utolsóként távozzon késő este. Kisvártatva képzőművészeket hívott gyárába dolgozni, s az ő terveikkel és a maga által kikísérletezett alapanyagokkal a világon egyedülálló produktumokat hozott létre. Az 1878-as párizsi világkiállításon például porcelánfajansz találmányával elnyerte a nagydíjat. Ja, és a francia Becsületrendet. Nem tudom, hogy étkészleteit, dísztárgyait vagy épületkerámiáit tartják-e a jelentősebbeknek, de engem maga az alkotó személyisége is elvarázsol. Pedig érthetetlenül gyenge a píárja, ahhoz képest, amilyen maradandót teremtett. Barcelona például mindent megtesz azért, hogy Gaudi jusson róla eszünkbe. Vajon Pécs miért nem teszi ugyanezt Zsolnay Vilmossal?
Szabadka, Reichle-palota
Kecskemét, Cifrapalota
Zsolnay kerámia
Reneszánsz korsó és dísztál, 1881
Tulipánvázák (részlet), 1898
Fatörzs tál, 1900-1902
az utolsó két sor mindent elmond,kár hogy kicsiny országunkban a tennibíró fülekig az értékőrző ötlethangok nyögvenyelve,de inkább úgysem érkeznek meg...
VálaszTörlésnagyszerű képek!...
Így van. De azért tegyük a dolgunkat. Köszönöm a megjegyzést!
VálaszTörlésA Zsolnay gyár már csak néhány évig fog vegetálni, a Zsolnay Negyed viszont évtizedekig itt marad nekünk, nektek
VálaszTörlésMióta mondjuk, hogy több píárt!
VálaszTörlésValami "belső erő" ezt akadályozza. Nem lévén néplélek faggató, árnyalt válasz erre nehezen adható....
(Gellért:talán némileg illúzióromboló és hihetetlen ám nem ez volt az eredeti burkolata a fürdőnek: ez egy későbbi art decos változat... Nagy valószínűséggel a ma láthatót az építész Sebestyén Arthúr tervezte.
Viszont az egykori télikertből uszodává avanzsált együttes oszlopai, vízköpői is mind a gyárban készültek, sőt a huszas években készült hullám külső építészeti elemeinek színes-mázas cuccai is mind Zs mázas majolika munkák:)
Köszönöm a pontosítást, bár a Gellért Gyógyfürdő saját honlapján ez áll:"A férfi termálfürdő páratlan szépségű, világhírű belső terét díszítő Zsolnay-burkolatok felújítását a Keramikum Kft. és a Geozys Kft. végezte, Czifrák László (a Nemzeti Múzeum szilikátrestaurátora és a Képzőművészeti Egyetem tanára) és Ország Zsolt vezetésével." Ez látható a fenti képen.
VálaszTörlésFotóid gyönyörűek!
VálaszTörlésVálasz a zárókérdésre: talán,mert nem politikusként nyomult? Itt vhogy csak annak a művészete tud központi helyre kerülni (kis kivétellel), akit vmi politikai irányzat a zászlajára lógat, vagy aki kellő lelkesedéssel veri a mellét vmelyikük mellett :-(
VálaszTörlésGyönyörűek a fotók - ilyen gyönyörű dolgokról talán nem is lehet más. Talán Pécs EKF státusza miatt a szokásosnál többen botlottak bele a névbe, ismerték és szerették meg a Zsolnayt.